Kellék
filozófiai folyóirat

    folyóiratok   » Kellék
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 25. szám, 2004 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 

What win if I gain the thing I seek?

AMBRUS TIBOR



What win if I gain the thing I seek?
A dream, a breath, a truth of fleeting joy.
Who buys a minute’s mirth, to wail a week?
Or sells eternity to get a toy?
For one sweet grape, who will the wine destroy?
Or what fond beggar, but to touch the crown
Would with the sceptre strait he strucked down?
Hamlet, hatalmas bőrszivarral a kezében, felteszi a kétmillió
dolláros kérdést, hogy lenni vagy nem lenni.
Hát kérem szépen, miféle kérdés ez?
Ambassador of Death – ezt nem kellett volna.
Ej-haj, kisöreg, eső után köpönyeg.
Nem lenni – ez itt a csábító válasz.
Hiába bámulod a naptárt, ha velem beszélsz;
Engem az örökkévalóság igazol.
Füstfelhő, szellemjárás, csúcstechnológia, optikai varázslat.
Abrakadabrizmus, szemfényvesztés, rózsaszín máglya.
Fáradt kolosszusok.
Reneszánsz.
Who’s there?
Nay, answer me. Stand and unfold yourself!
Ezek az emberek bizalmatlanok; darabokra tépett
biztonságérzettel őrzik egymás hitetlenségét.
Ezek az emberek túl nyugtalanok.
Otthonuk az éjfél.
Ezek az emberek gyanúsak.
Miért nem ismerik fel egymást? Önazonosságuk kérdéses:
What, is Horatio there?
A piece of him.
Ó, és én azt hittem, hogy egészséges vagyok!
Stay, illusion.
És kiderült, hogy a hitnek ára is van: az öntudat.
Az öntudat pedig istentelenül hasadt öntudat.
Nietzsche nevet adott a betegségnek, és a beteg meghalt.
Azóta is a középkort temetik; mi más volna a nyelvfilozófia?
Heidegger megtalálta az ő kis tisztását, újabb skizoid végzet
teljesült be; renaissance – suicid hajlam:
többet nem beszélek magammal.
Speak to me.
Éjfekete szalagok az öreg király fején: Lear őrjöng a sötétben.
Speak to me.
Pedig Lear nem őrült: minden szava halálos seb.
O, speak!
Világos válasz, kakasszó: a fény hangosan erőszakoskodik ezeken
a megtört, sötét arcú embereken, akik lándzsát törnek az igazság
nevében. Emelt tér a kastély előtt: lélektörő mélységekért folyik a
béke.
Pogány keresztelő; a szűz vízbe „fulladt”.
Haldokló lélekbúvárok, tudatfulladás – szakadj rám, ég!
Hasadj szét, tudat!
Bosszulj meg, hit: reneszánsz.
És az ég nem akar megszakadni, nem, az ég köszöni szépen, jól
van. A tekintet elönti a teret, és a tér, ez a szemét, végtelennek
bizonyul.
Általános támadás az igazság ellen.
Farkasszemet nézek önmagammal:
Whosoever is delighted in solitude, is either a wild beast or a god.
Lord Bacon elemében van és jubilál: ő csak a barátságról akart
beszélni, és íme, szavaival még istent is a vadállatok közé zavarta.
Delighted with solitude! Kinek van ekkora ereje?
Egyre többet hallatják a szót: szokás.
Elég furcsa szokás újjászületni.
Ezek az emberek gyanúsak, fölöttébb gyanúsak:
– még a nevüket is eldobják egy morzsányi hitért.
Never Hamlet!
This is not Lear!
És az utolsó, kétségbeesett gesztus:
I AM NOT WHAT I AM.
Mindezek után, mi jöhetne még?


Semmibevenni a filozófiát, ez az igazi filozófia – de Pascal gazember volt,
akinek saját pofátlanságát kellett semmibe vennie ahhoz,
hogy „igazi”szerénységre tegyen szert.
Persze, mindezt „nem kell komolyan venni”.
Könyörtelen buldózer a szabadság: inkább még egy pestisjárvány,
mint egy újabb reneszánsz. Az öreg tenger legyőzte a kis halászt,
igenis, az embert le lehet győzni: a kicsi szép, de a nagy erős.
(Mindezek után már csak olyan első osztályú hazudozók
segíthettek, mint Hegel és Kant, a nagyágyúk, a nehézbombázók.
– what a piece of work is a man! – és fellélegzett a szellem,
megtisztult az ész.)
Michelangelo is hóembereken kezdte.
De ezeket az embereket nem lehet becsapni:
– számon kérni a lélektől azt, hogy semmiben sem hisz?
A dream itself is but a shadow.
Ezek a megátalkodott racionalisták túl sokat beszélnek
az álmokról. Ésszerűségük a legnagyobb delírium, gondolkodásuk
földhözragadt történelmi következmény. A mi történelmünk
pedig túlságosan is az ő gondolkodásukra épül, és roskadozik:
a jelen is van olyan szörnyű, mint a múlt nyomorult. Tudni kell
elcsüggedni az ő hitetlenségük nélkül is: ez a kor a saját
történelmén fog elbukni, annyira eredeti.
Az áldozat felordít, a gyilkos csendben temetkezik.
My words fly up, my thoughts remain below.
A mennyet ország rangjára emelték, a pokol pedig csak „egy hely”.
Fel és le – a nyomorékok és a felfedezők gyűlölik ezeket a
szavakat, mert csalódtak bennük. Más meg ki használná őket?
Words, words, words.
A „gondolkodók” szavak által azok: szegények képtelenek
csalódni a szavakban. A beszédhalál ritka jelenség, ami
nem repül. És kevésbé látványos.
Miféle halott az, akinek még utolsó szava sincs?
Legalább annyi.
Words, words, words.
A fő dolog, hogy elszántak legyünk.

– a peal of ordnance is shot off –

Exit William Shakespeare
Enter Ambrus Tibi

 
 
kapcsolódók
» a Kellék honlapja
» impresszum 1994-2004
 
további folyóiratok

» A Hét
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék