E számunk szerzői:

Damir Barbarić (sz. 1952, Zágráb) – Filozófiát, szociológiát, politikatudományt és klasszika-filológiát hallgatott Zágrábban. 1979-től tevékenykedik a Zágrábi Egyetem Filozófiai Intézetében, 1992-től mint tudományos tanácsadó és professzor. 1993 és 1995 között „A századvég ambivalenciája: Bécs-Zágráb” nemzetközi kutatási program vezetője, 1996 óta a Nemzetközi Schelling-Társaság vezetőtanácsának tagja. Kurzusokat vezet a dubrovniki IUC (Interuniversity Centre of Postgraduate Studies) keretében. A Prolegomena (Zágráb), Phainomena (Ljubljana) és az Internationales Jahrbuch für Hermeneutik (Tübingen) folyóiratok szerkesztőtanácsának tagja, a Zágrábban megjelent tízkötetes Hrestomatija filozofije [Filozófiai olvasókönyv] szerkesztője. Számos fordítása jelent meg ógörög, latin és német nyelvből. Horvát nyelvű publikációiból: A Jó ideája (1995); A racionalizmus filozófiája (1997); Úton a gondolkodásban (1997); A német idealizmus filozófiája (1998); A végtelen élő tükre (1999). Németül: Anblick, Augenblick, Blitz (1999).

Egyed Péter (sz. 1954, Kolozsvár) – A Babeş–Bolyai Tudományegyetem docense; törzskurzusokat vezet antik, középkori és jelenkori filozófiatörténetből, illetve az olasz, valamint a magyar nyelvű mesterképző tanfolyamokon is előad. Több nemzetközi tudományos társaság tagja, visiting professor a római La Sapienza Egyetemen. Könyvei: A szenvedés kritikája (Temesvár, 1980); Az ész hieroglifái (Kriterion – Regio, 1993); A jelenlétről (Komp-Press, Kolozsvár, 1997). A filozófiai szabadságról szóló, valamint Kant-tanulmányai megjelenés előtt állnak a Komp-Press kiadónál. Egy agykutatással foglalkozó – Roy Bashkar vezette – nemzetközi kutatócsoport referense.

Hans-Georg Gadamer (1900, Breslau – 2002, Heidelberg) – Nyelvészetet, irodalomelméletet, majd filozófiát hallgat Breslauban és Marburgban. Disszertációját Paul Natorpnál és Nicolai Hartmannál írja. 1929-ben Heideggernél habilitál. Lipcsében, majd Frankfurtban professzor, 1949-től főként Heidelbergben tevékenykedik. 1960-ban megjelent művével, az Igazság és módszerrel a filozófiai hermeneutika megalkotója. Magyarul megjelent legfontosabb művei: Igazság és módszer (Gondolat, Budapest, 1984); A szép aktualitása (T-Twins, Budapest, 1994); A filozófia kezdete (Osiris, Budapest, 2000).

Keller György – a Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszékének végzett hallgatója.

Pavel Kouba (sz. 1953) – Jan Patočkánál tanult filozófiát, 1975 és 1979 között germanisztikát és ruszisztikát hallgatott Prágában. A fordulatig könyvtárosként dolgozott; Jan Patočka hagyatéka szamizdat kiadásának társszerkesztője. 1992 és 1994 között Humboldt-ösztöndíjas Münsterben. 1996-ban habilitál. 1998 óta a prágai Károly-Egyetem Filozófiai és Vallástudományi Intézetének igazgatója. 2000 óta a Cseh Tudományos Akadémia Fenomenológiai Kutatóközpontjának vezetője. Heidegger Lét és idője cseh nyelvű kiadásának társfordítója, Jan Patočka cseh nyelvű összegyűjtött műveinek társszerkesztője. Legutóbbi publikációiból: Nietzsches unmoralische Ontologie (2000); Endlichkeit des Friedens (2000); Le signe du nihilisme (2000); Die Welt nach Nietzsche (2001); A propósito de „Los buenos europeos” (2001); Smysl konečnosti (2001).

Losoncz Alpár (sz. 1958, Temerin) – Az Újvidéki Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének tanára. Az újvidéki Magyar Tanszéken filozófiát, a szabadkai Tanítóképző Karon etikát tanít, a kilencvenes években létrejövő alternatív oktatási formákban (Újvidéken és Belgrádban) kortárs politikai filozófiát oktatott. 1991-től a szegedi JATE (SZTE) Filozófia Tanszékén is tanít. Legfontosabb munkái: Hiányvonatkozások. Társadalomfilozófiai tanulmányok (Újvidék, 1988); Az emlékezés hermeneutikája (Újvidék, 1998); Moderna na Kolonu (1997); Európa-dimenziók. Kultúra, kontextus, kisebbség, fenomenológiai távlatok (Újvidék, 2002); Dekonstrukcija ideoloske stvarnosti nacionalne drzave posredstvom koncepta kritickog regionalizma (1994, társszerző); Civil Society in Transition (1998, társszerző).

Szigeti Attila (sz. 1973, Marosvásárhely) – 1996-ban végzett a kolozsvári BBTE filozófia szakán. Jelenleg a BBTE Filozófiatörténet és Logika Tanszékének tanársegédje, doktori tanulmányokat folytat az Université de Paris XII és az ELTE BTK filozófia tanszékein.

Francisco Varela (1946, Chile – 2001, Párizs) – Neurobiológus, a párizsi École Polytechnique – Centre de Recherche en Épistémologie Appliqué (CREA) episztemológia és kognitív tudomány professzora, a Centre National de Recherche Scientifique (CNRS) kutatásvezetője. Az autopoietikus rendszerek biológiai elméletének, majd az enaktív-megtestesült kognitív tudománynak egyik megalkotója, valamint egy új interdiszciplináris kutatási terület, a neurofenomenológia kidolgozója. Fő művei: Principles of Biological Autonomy (1979); Humberto Maturanával közösen: Autopoiesis and Cognition: The realization of the living (1980); The Tree of Knowledge: A new look at the biological roots of human understanding (1987); Evan Thompsonnal és Eleanor Rosch-sal közösen: The Embodied Mind: Cognitive Science and Human Experience (1991).